A Tantra azóta létezik, hogy az ember először csodálkozott rá létének misztériumára és félve tisztelte szexuális természetének őserejét. A tantrikus hagyomány szimbólumait minden kultúrában megtaláljuk: a kőkorszaki barlangrajzokon éppen úgy, mint a sumer faragványokon, az ősi Egyiptom szent könyveiben, a héber és ógörög misztikus iratokban és a gyönyörűséges arab szerelmi dalokban.
A középkori Európában az alkimia a költészet romantikus allegóriái mögé rejtette el a tantrikus alapelveket. A pogányság a kreativ szexuális energia magasztalására épült. Sok kultúrában a gyakran ábrázolt, a férfi és női nemi szervekben (szanszkritul ez Lingam és Yoni), az általuk képviselt kreatív erőt tisztelték.
Sajnálatos módon igaz, hogy az erő rossz irányba is fordulhat, és a Tantra erőteljes alapelvei rossz kezekbe kerülve sokan a boszorkányság, a babona, az orgiák, a vérivás, a szado-mazochizmus, a feketemágia, az emberáldozat és a temetők oszló hulláin keresztül az ördögi erőkkel való kapcsolatteremtes részének tekintették. Minden erőteljes eszközzel vissza lehet élni, de ez nem azt jelenti, hogy az eszközt kell elpusztitanunk!
A Tantra az indiai, arab és kinai képzőművészet és költészet számára is fontos ihlető forrást jelentett. Az indiai templomok külsejét borító domborművek a szeretkezés minden lehetséges pozicióját ábrázolják (ami a jelenlegi indiai kultúrában igen zavarbaejtően hat).
A Tantra egykor a világ minden részére kiterjedő spirituális gyakorlat, a civilizációkat összekötö közös láncszem volt. Az a rendszer, amelyet az indiai hinduk dolgoztak ki a férfi és női energiák egyensúlyba hozására, erőteljes hatást gyakorolt a kinai Taoizmusra, a tibeti buddhizmusra és a többi keleti vallásra is.
A titkos tantrikus tanítások mesterről tanítványra, szájhagyomány útján terjedtek. Amikor a hagyományt a III. sz.-ban, hosszú előkészítő és tisztulási folyamat után vegül lejegyeztek, jelentését továbbra is allegóriákban és szimbólumokban fejezték ki, így azt csak a beavatottak érthették meg. A titkokat féltve őrizték, egyrészt azért, nehogy valaki visszaéljen velük, másrészt az uralkodókat és a papságot a tömegekkel szemben igy kívánták erőfölényhez juttatni.
A Tantra aranykora a XI-XII. sz.-ban következett be, ekkor széles körben és nyíltan gyakorolták India szerte. A XIII. sz.-ban, a muzulmán hódítás idején azonban a Tantra mestereit lemészárolták, és a szent irataikat tűzre vetették. A mozgalmat betiltották, és azóta is csak rejtve működhet.
Távoli kolostorokban élt tovább, elsősorban Tibetben, de Tibet kommunista megszállása idejen megismetIődött a vérontás és a kisérlet a tantrikus vallásgyakorlat teljes kiirtására. A Tantra mesterei veszélyt jelentenek a hatalom birtokosai számára. Ha valaki ugyanis egyszer már felismerte a tantrák igazi természetét, nem béklyózható le többé a vallási és politikai hatalmi struktúra kénye-kedve szerint.
A jógi kalendárium szerint jelenleg egy pusztító kor - a Káli juga, a tűz és a pusztulás időszaka - végső szakaszában vagyunk. Ez az az idő, amikor a Tantra elveszett a világ számára. A jóslat szerint azonban a Tantra vissza fog térni a Káli juga korában, azért, hogy egyesítse a férfi és női energiákat. Saját belső női erőnk újrafelfedézese az egyetlen remény arra, hogy bolygónk megmenekül az öngyilkos tendenciáktól.
PWH közösségi blogmagazin
